Nos, azt azért nem állítom, hogy csalódást okozott a könyv, hiszen Márai mindig lenyűgöz, de az igazat megvallva, többre számítottam ettől a regénytől. Már régóta készültem elolvasni, de tudatosan halogattam, ugyanis szokásom a legjobbat hagyni utoljára. Lehet, hogy épp ezért…

Szerző: La Condannata  2011.09.21. 21:26 Szólj hozzá!

 Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Ennek az erdőnek a közepében volt egy hatalmas tölgyfa, amely úgy terpeszkedett szét lombos koronájával, mintha át akarná ölelni az egész világot. Ennek a hatalmas tölgyfának a tetejében volt egy vékony, kicsi…

Szerző: La Condannata  2011.08.11. 14:44 Szólj hozzá!

 "- Kevés - mondta a férfi.- Kevés - mondta a nő is. - Hát persze, hogy kevés. Csak el akartam mondani, hogy tudjad... De ne hidd, hogy egy pillanatig is reménykedtem, mintha ez elég lenne, mintha ez lenne minden. Ezek csak eszközök, szerelmem, tudom jól, szomorú eszközök.…

Szerző: La Condannata  2011.08.10. 18:03 Szólj hozzá!

Avagy hogyan öld meg a lányt, anélkül, hogy felfalnád Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon túl, egy hatalmas hegy tetején volt egy kis falucska. Sötét felhők óriási fenyőerdők vették körül, és a házak tetejéről sohasem olvadt el a hó. Az emberek szinte egész…

Szerző: La Condannata  2011.06.23. 23:03 Szólj hozzá!

Micsoda varázslat terjeng az elszigetelt könyvtárban! Egyetlen duda, egyetlen zavaros berregés sem hatol be, csak a víz selymes csobogását hallom. Siklok egy rozsdás kis papírcsónakban a Dunán, ölemben a kis Cupidon íját szorongatja és bámul rám tanácstalan szemekkel. A…

Szerző: La Condannata  2011.04.01. 19:53 Szólj hozzá!

Sötétkék egemenEgyetlen szerelemCsillaga felragyogKomótos székekenFüstös kávéházbanEgy hamuzóban vagyokSzavadnak illataSzemednek pillájaPerzseli lelkemetBeszívják ajkaidLelkem dalaitBánatot eregetLehullok szétesemMagamat égetemTe vagy életemSzétmorzsol finomanIndul mert ott vanAmi…

Szerző: La Condannata  2011.03.02. 16:17 Szólj hozzá!

 Bűzös szemétdombon kapirgál egy fehér tollú angyal. Egyenként válogatja ki a rothadó ganéjból a legrusnyább, legvisszataszítóbb trágyát. Remegő kezekkel szájához emeli és beleharap. Üveges szemei vérben áznak, míg ő nyeli a keserű zagyot. Bomladozó cafatok hullanak…

Szerző: La Condannata  2011.03.02. 15:41 Szólj hozzá!

 Nyisszen az olló, serceg a papír,Koppan a ceruza, töröl a radír,Álmos kínlódás bolyong homlokomon,Amit szeretnék, oly nehéz elmondanom. Lehunyom szemem és elutazom oda,Hol veled volt az élet kisgyermeki csoda:Csipogó kiscsibék, vacsora gyertyafényben,Hosszú imádságok,…

Szerző: La Condannata  2011.02.26. 16:53 Szólj hozzá!

 Daidalosz ritkán vonult el hosszabb időre az emberek szeme elől. A szigetlakók mindig tudták, hogy hol kell keresni, ha baj van, hiszen minden nap órarend szerint jelent meg: reggel a szúrós sziklák között, utána szutykos műhelyében - itt élte le élete kétharmadát -, később…

Szerző: La Condannata  2011.02.11. 19:16 Szólj hozzá!

Bíborban tündökölt a hajnali ég alja, friss szőlőillatú szellő fújdogált a sziget keleti sziklái közül. A művész ott ült az éles kövek között, szokásához híven, és fáradt szemekkel bámulta a messzeséget. Senki sem tudta, hogy miért vonul félre minden reggel a sziget…

Szerző: La Condannata  2011.02.11. 00:05 Szólj hozzá!

 A múltkor elszállt fölöttem egy angyal. Én együgyű, észre sem vettem, annyira megbabonázott. Csak miután eltűnt a horizonton, akkor döbbentem rá, hogy nem egy varjú volt, sem egy holló, hanem egy fekete szárnyú szomorú angyal. Ne kérdezd, hogy milyen volt, mert lehetetlen…

Szerző: La Condannata  2011.02.09. 20:46 Szólj hozzá!

 Milyen könnyen elképzeled az életed vele! Nem tiltakozol az ellen, hogy ő az a személy, aki a legjobban ismer, aki tudja titkaidat, gondolataidat, aki minden nap meghallgatja vallomásaidat, mint egy napló, amely sosem telik be, és amely átérzi azt, amit beleírsz. Oly természetesnek…

Szerző: La Condannata  2011.01.24. 19:05 Szólj hozzá!

 Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy esőcsepp, amely a hatalmas esőfelhőből cseppent le egy autóbusz ablakára. Szegény esőcsepp nem tudta, hogy honnan jött, vagy, hogy merre fog menni, csak állt bambán az ablaküvegen. Egyszer aztán elkezdett gördülni lefelé a sáros…

Szerző: La Condannata  2011.01.24. 15:37 Szólj hozzá!

Óceánszínű nyári nap,Hova illantál?Jégfelhők tépik szét az eget,Fekete tüdőosztóerek a fák,A varjak szétrebbentek a fakó fenyőfáról... Jégvirágos, fagyosablakok mögött ülök,dideregve a kályha melegétől;arcomon csorgó könnyeimnyár-illatot…

Szerző: La Condannata  2011.01.20. 17:30 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása