Nyisszen az olló, serceg a papír,
Koppan a ceruza, töröl a radír,
Álmos kínlódás bolyong homlokomon,
Amit szeretnék, oly nehéz elmondanom.
 
Lehunyom szemem és elutazom oda,
Hol veled volt az élet kisgyermeki csoda:
Csipogó kiscsibék, vacsora gyertyafényben,
Hosszú imádságok, játék a melegben.
 
Hol öledbe ültettél és elmesélted szépen,
Mit tehetek bátran, és mit miért nem.
Majd rám bíztad a házat meg az életem,
Akkor csak azt tudtam: jól akarsz nekem.
 
Elsuhantak fölöttünk a sunyi, fürge évek,
Észre sem vettem, hogy elhagytalak téged.
Hogy is vettem volna, hisz ugyanannak látlak:
Örökké fiatal, szerető édesanyámnak.
 
Most már tudom, hogy több vagy, mint anyám,
Több vagy, mint barátnőm: az én személyes csodám.
Vigyáznék rád jobban, mint kagyló a gyöngyre,
Hogy semmi se hervassza szép szemedet könnyre.
 
Legyen az életed csupa áldás, öröm,
Szólj, ha rossz ér téged, én azt összetöröm.
Ne facsarja könnyed néhány ősz hajszálad,
Boldogságunkon, szeretetünkön semmit sem változtat.
 
Telnek a percek, üres még a lap,
Hiába írok, a szó szívemben rab.
Nem, nem cifrázom tovább a gondolatot,
Legyen egészséged, és még sok boldog születésnapod!