Két hete még itt voltál velem. Együtt töltöttünk bort a poharainkba, együtt gyújtottuk meg a gyertyákat, együtt égettük el a csillagszórót. Magadhoz öleltél, megsimogattad a fejem búbját, és aggódó szemekkel néztél rám. Számtalanszor megdicsértél, elmondtad, hogy…

 Ó, hogy ülnék annak a kopár fenyőfának a felső ágán, hajladozva a csípős szélben, hagyva, hogy kedve szerint beletúrjon a hajamba. Ott ülnék, bámulva a lágy ólomfelhőket, számolgatva a lehulló faleveleket, várva a magányos varjúkra. Messze járnak, eledel…

 Csodáltalak. Nem úgy, ahogy szokás csodálni az embereket, nevetve hibáikon, kibeszélve az életüket. Én nem emberként csodáltalak, mert nem voltál az.Csodáltam hibáidat, csodáltam életedet, csodáltam szavaidat, csodáltam rossz szokásaidat, csodáltam…

  Odaborult arccal a falhoz, és sírt. Hálát adott! A puszta templom falait, miket keletkezésük óta nem keresett föl más, mint a denevér és a varangy, miket körülzöldellt az emberlakkísérő gyom, dudva, miknek legendakörét képezte a csúfondáros adomacsoport, ma…

 Az ólomszínű kövezeten ballagok. Minden lépésemnél halott levelek lebegnek a lábaim alatt, tehetetlenül sodródva pusztulásuk felé. Ellépkedek a középig és leülök egy üres padra. A szomorú látvány fájó érzést kelt bennem. Hová tűnt az üde napsütés, az égig érő…