Odaborult arccal a falhoz, és sírt. Hálát adott! A puszta templom falait, miket keletkezésük óta nem keresett föl más, mint a denevér és a varangy, miket körülzöldellt az emberlakkísérő gyom, dudva, miknek legendakörét képezte a csúfondáros adomacsoport, ma…

Szerző: La Condannata  2010.11.02. 20:04 Szólj hozzá!

 Az ólomszínű kövezeten ballagok. Minden lépésemnél halott levelek lebegnek a lábaim alatt, tehetetlenül sodródva pusztulásuk felé. Ellépkedek a középig és leülök egy üres padra. A szomorú látvány fájó érzést kelt bennem. Hová tűnt az üde napsütés, az égig érő…

Szerző: La Condannata  2010.11.02. 19:39 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása