Az ólomszínű kövezeten ballagok. Minden lépésemnél halott levelek lebegnek a lábaim alatt, tehetetlenül sodródva pusztulásuk felé. Ellépkedek a középig és leülök egy üres padra. A szomorú látvány fájó érzést kelt bennem. Hová tűnt az üde napsütés, az égig érő óriások miért haltak meg? Rápillantok az üres hintákra, és eszembe jut az az alkalom, amikor először tévedtem erre. Ott ültem a hinták mögött egy árnyékos padon és sírtam a bánatom az öreg tölgynek, ő pedig védelmezően rám hajolt és mosolyt rajzolt az arcomra. Élénk fényben fürdött a park, a méhecskék vidáman zümmögtek. Az öreg fák lelkesen csillogtak a napsütésben, és miközben a vállukon a madárkák léleksímogató trillákat eregettek, ők huncutan rázták lombkoronáikat, ha a szél felkérte őket egy táncra. A játszótér zsúfolva volt csevegő gyerekekkel, de az ezüst színű kövezeten alig kopogott végig néhány felnőtt. Az autók éles pöfékelése oly távolinak tűnt! Csendes zsivaj simogatta a füleim, hallgattam a természet lenyűgöző szimfóniáját, ahol a méhecskék hegedültek, a fák zongoráztak és a madarak kísérték furulyával a gyerekkacajok vidám egyvelegét.

Ekkor még gyerek voltam. Most már felnőttem és elillant előlem a fenséges nyári táj. A ragyogó nap helyett csupán egy sápadt, haldokló folt ül az égen, szomorúan bámulva az illanó nyár után. A fák vállai üresek és szárazak, a trillázó tündérek végtelen csíkokban vonulnak a szebb jövő felé. Az öreg tölgyfa álmosan rázza rozsdás leveleit, végigszórva őket, mint valami álomport, az elhagyatott játszótéren. A szél ezer tűt hoz a hátán, melyekkel lassan gyilkolja a kedves óriásokat. A levegőben keserű füstszag terjeng - talán ezért kopog úgy az ólomszínű kövezet. A padok mellett kövér levélkupacok kuporognak, mint valami sírok. Az egyik mellett egy fekete kóbor kutya alszik, és nyárról, limonádéról, meg szerelemről álmodik. A kopár fák alatt ájult emberek lépkednek, észre sem véve a rájuk hulló levélzuhatagot. A cipőm mellett elszalad egy éhes pók. Szembenézek vele, és elvarázsolnak égszínkék szemei. Felvenném, de ijedten elszalad, eltűnik egy szivarcsikk alatt. A hűvös levegőben vézna szúnyogok jelennek meg, reménytelenül keresgélve némi eledel után. A fák fölött elsiet egy szürke galamb és én rájövök, hogy mennem kell. Előkeresem a csillogó maszkot a táskám mélyéről, és belépek az őszbe.

Nemsokára Halloween.