Az olvasás olyan tudomány, mely ma már nem luxus. Mégis igen sokan nem tudnak olvasni, vagy nem értik amit olvasnak. Vajon mi okozta a Gutenberg-galaxis ilyen mértékű összeomlását? Televízió? Számítógép? Szabadidőhiány? Bármi is legyen az oka, a könyvek jövője rohamosan hanyatlik. Egyre kevesebb ember érdeklődik a könyvek iránt, legyen az egy izgalmas regény, egy kortárs verseskötet, vagy egy tudományos szakkönyv.

Kiment a divatból a könyv használata a tanuláshoz, hiszen minek lapozgatni és keresgélni, amikor a Googlenek csupán fél másodpercre van szüksége a legmegfelelőbb válasz megtalálásához. A kötelező olvasmányokról is számos tartalom, sőt értelmezés található a világhálón, tehát semmi értelme fellapozni a dohos, öreg könyveket, hiszen ugyanazt megtaláljuk rövidebben és érthetőbben. Az persze nem jelent semmit, hogy páratlan lángelmék küzdöttek a szavakkal és fáradoztak éveken át azért, hogy minket tanácsokkal lássanak el, és olyan élményt nyújtsanak, amilyet még a 3D mozi sem képes nyújtani.

Mindezek ellenére, még érnek kellemes csalódások, amikor egy-egy nyári napon benyitok a könyvtárba, és látom, hogy minden polcnál bámészkodik valaki. Örömmel tapasztalom, hogy nem csak a társadalomból kiűzött, antiszociális remeték csüngenek a polcokon, akik a könyvekben lelik vánnyadt életük minden örömét, hanem "egészséges" emberek, sőt fiatalok is kutatnak a címek között.

Talán még megmenthető a könyvek sorsa. Talán még nem késő reménykedni. Lehet, hogy naiv vagyok, ha hiszek abban, hogy a világ még visszatérhet a betűkhöz és újra feléled a nagybetűs Könyv, de Muhammad Ali szavaival élve “a lehetetlen nem tény, hanem vélemény.”