Gyújts rá. Gyere, adok tüzet. Csak egy szikra, egy apró, parányi láng. Épp a végéhez kell hozzáérned vele, és fellobban az izzó parázs. Már meg is gyúlt. Ég. Lassan, ráérősen ég. Alig látszik a füst ami felszáll belőle, csupán egy vékony kis csík a levegőben. Összegyűl egy halvány felhőben, és szétfoszlik. Nem is veszed észre, csak ha nagyon odafigyelsz. De kicsoda az, aki napjainkban figyel a részletekre? Senki. Szívd meg egy kicsit. Érezd az aromát, az égő lélek ízét. Most pedig fújd ki. De csak lassan, hagyj időt az élvezetre. Úgy, nagyon jól csinálod. Értesz hozzá, a véredben van. Figyeld, ahogy elszáll, semmivé válik. Azt mondják, ez a legizgatóbb benne. Nézni, ahogy eltűnik. Hatalmat ad, ha látod, hogy te képes vagy eltűntetni, átalakítani az anyagot semmivé. Még egyet szívhatsz, már kezd lankadni a hatás. Érzed a bódulatot? Érzed, ahogy egész testedben szétárad a hatalom, az erő, a mámor? Most pedig üsd le a hamut. Ne, ne tétovázz, egyetlen mozdulat kell hozzá! Légy határozott, erőből tedd, hirtelen! Nézd, ahogy szétomlik a földön. Felkapja a szél és szétszórja a semmiben. Taposs rá, és figyeld amint por lesz belőle, beleolvad a talajba. Már el is tűnt. Hát nem csodálatos? Most tedd meg újra, meglásd, másodszor már könnyebben megy. Hogy izzik a vége, látod? Ott a törésnél. Hogy világít a sötétben! Mint egy gyertya! Elszédültél? Akkor tedd le, és csak figyeld. Már a tekinteted is hatással van rá, magában is ég. Csak ott kell lenned a közelben, és a parázs nem alszik ki. Néha megpiszkálhatod, ha látod, hogy csitul, nehogy kialudjon. Mert az a legnagyobb vétek, ha csak félig szívod el, és hagyod kialudni. Jegyezd meg, ha rágyújtasz, égesd le teljesen. Hiszen senkinek sem kell egy félig leégett lélek. Kár érte. Kialudt talán? Nem, csak gyengébben ég. Meglehet, néha kívülről nem látszik, de belül izzik, táplálja önmagát. Hidd el, az égő lélek nehezen alszik ki. Szívj még egyet! Nemsokára elfogy. Érzed a boldogságát? Ahogy közeledsz a végéhez, egyre jobban érzed. A végén a legfinomabb, mert ott vannak a legerősebb ízek. A belsejében. Még egy utolsó szívás. Lassan fújd ki a füstöt, mert ez az utolsó. Most pedig ragadd meg három ujjal, és nyomd erősen. Addig míg meghajlik. Vagy taposs rá, az is megfelel. Légy biztos benne, hogy kioltottad, mert az égő vég sok kárt okozhat neked. Most pedig hajítsd el, és soha ne keresd. Várj, nézd csak meg jobban, mielőtt elhajítanád! Látod a megtört véget, a szenet a közepében? Ez a te alkotásod. Milyen egyedi! Érintsd meg, ne félj, már kihűlt. Mit érzel? Érdes. Törött. Nyomot hagy az ujjadon. Ne félj, nem marad ott! Úgy, szabadulj meg tőle. És ne törődj. Jegyezd meg jól, soha ne törődj vele! Ne sajnáld! Csak szívd, égesd. A végéig. Menj, keress most egy másikat, már egyedül is menni fog. De egy dologra nagyon vigyázz. Soha ne áruld el senkinek, hogy nálad van a tűz, mert könnyen elvehetik tőled. És akkor téged gyújtanak meg vele. Azt pedig nem szeretnéd, ugye? Pedig előbb vagy utóbb bekövetkezik. Mindenkivel. Meggyújtanak és leégetnek. Elszívnak, semmivé alakítanak, rádtaposnak. Te pedig csak vársz, nézed, ahogy felszáll a füst a lelkedből. Érzed, ahogy az életerődet beszívja egy idegen, te pedig csak fogysz, perzselődsz, semmivé válsz. Ha egyszer meggyújt, már nem tehetsz semmit. Arra nincs gyógyír. Azt kérded, hogy mi lesz utána? Hát semmi. Kiégsz. Egyedül fekszel majd a földön. Betemet a por és elemészt. És a Föld nélküled is forog tovább.