Ó, hogy ülnék annak a kopár fenyőfának a felső ágán, hajladozva a csípős szélben, hagyva, hogy kedve szerint beletúrjon a hajamba. Ott ülnék, bámulva a lágy ólomfelhőket, számolgatva a lehulló faleveleket, várva a magányos varjúkra. Messze járnak, eledel…