Milyen jó is volt, amíg összefűztük ujjainkat és bohócként ugrándoztunk az aszfalton! Emlékszel, én magányos voltam, és te megosztottad velem a kis asztalkád. Együtt szaladtunk az esőben és megvártál, amikor elestem. Nem segítettél fel, csak álltál és vártad, hogy eltorzult…
2010.09.03. 07:31
Szólj hozzá!