Csodáltalak. Nem úgy, ahogy szokás csodálni az embereket, nevetve hibáikon, kibeszélve az életüket. Én nem emberként csodáltalak, mert nem voltál az.Csodáltam hibáidat, csodáltam életedet, csodáltam szavaidat, csodáltam rossz szokásaidat, csodáltam…

  Odaborult arccal a falhoz, és sírt. Hálát adott! A puszta templom falait, miket keletkezésük óta nem keresett föl más, mint a denevér és a varangy, miket körülzöldellt az emberlakkísérő gyom, dudva, miknek legendakörét képezte a csúfondáros adomacsoport, ma…

 Az ólomszínű kövezeten ballagok. Minden lépésemnél halott levelek lebegnek a lábaim alatt, tehetetlenül sodródva pusztulásuk felé. Ellépkedek a középig és leülök egy üres padra. A szomorú látvány fájó érzést kelt bennem. Hová tűnt az üde napsütés, az égig érő…