Daidalosz ritkán vonult el hosszabb időre az emberek szeme elől. A szigetlakók mindig tudták, hogy hol kell keresni, ha baj van, hiszen minden nap órarend szerint jelent meg: reggel a szúrós sziklák között, utána szutykos műhelyében - itt élte le élete kétharmadát -, később…

Bíborban tündökölt a hajnali ég alja, friss szőlőillatú szellő fújdogált a sziget keleti sziklái közül. A művész ott ült az éles kövek között, szokásához híven, és fáradt szemekkel bámulta a messzeséget. Senki sem tudta, hogy miért vonul félre minden reggel a sziget…

 A múltkor elszállt fölöttem egy angyal. Én együgyű, észre sem vettem, annyira megbabonázott. Csak miután eltűnt a horizonton, akkor döbbentem rá, hogy nem egy varjú volt, sem egy holló, hanem egy fekete szárnyú szomorú angyal. Ne kérdezd, hogy milyen volt, mert lehetetlen…